Amíg az Intel első számítógép chipjén 2300 tranzisztor volt – ami abban az időben igen jelentősnek számított – a legújabb modelleken már 383 millió tranzisztor van.

Az 1981-es Osborne 1 a maga idejében 4 millió műveletre volt képes másodpercenként. Azonban ez mai szemmel egy döcögő teknős sebességével ér fel, ha összehasonlítjuk a mai szuperkönnyű számítógépekével, amelyek mindössze üresjáraton üzemelnek, mikor másodpercenként néhány milliárd utasítás sebességgel működnek.

Energiafogyasztás terén is hatalmas szakadék tátong.

Jánosi Marcell a magyar hardveripar Rubik Ernője: ugyanabban az évben, 1974-ben, amikor Rubik előállt a bűvös kockával, Jánosi feltalálta a 3 hüvelykes flopilemezt, és ezzel örökre beírta magát a számítógépes perifériák történelmébe. Igaz, alig hallani róla. Rubikot világhírűvé tette találmánya, Jánosi korát évtizedekkel megelőző flopija viszont kézen-közön elfelejtődött. Az idős feltaláló óbudai lakásában emlékezett a dicsőséges múltra.

Megkérdőjelezhetetlen világszabványnak számított az IBM behemót, 8 hüvelykes flopilemeze 1974-ben, amikor a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) 43 éves, feltűnően kreatív alkalmazottja, Jánosi Marcell előállt a szexi, kemény műanyag borítású, a konkurenciáénál kétszer kisebb átmérőjű adathordozóval.

Az NJSZT-ben 2009  januárjában megalakult egy szakmai közösség, amely az informatika történetével foglalkozik.

  Küldetése  a hazai informatika-történeti tevékenységek támogatását irányozza elő.   Logója a számítástechnikai berendezések történetében jelentőséggel bíró tárgyakból van összeállítva.   

Alakuló ülésére 2009 január 27-én került sor. Részletesebb információ az ülésről készült Emlékeztetőben olvasható.

Az alakuló ülés  a Fórum munkájának irányítására egy ötttagú vezetőséget választott, egyéves időtartamra.

A hetvenes évek elején merült fel az a gondolat, hogy folyamatosan gyűjtve és alkalmasan tárolva, meg kellene őrizni a számítástechnika magyarországi alkalmazásainak, a hazai fejlesztéseknek és gyártásnak a tárgyi emlékeit. A tudomány-történetben eddig nem ismert, páratlan fejlődési sebességet mutató számítástechnika eszközei néhány év alatt elavulnak, az újak alkalmazása nem divat, hanem gazdasági szükségszerűség volt és ma is az.

Hazai "nagy-gép" alkalmazók - minisztériumok, egyetemek, kutató-intézetek, nagyvállalatok stb.

Egyelőre továbbra is csak bejelentkezés útján juthatunk el a hányatott sorsú szegedi informatikatörténeti kiállításra, de legalább most már rendszerezve láthatjuk a digitális őskorszak különlegességeit- írta Szincsok György a webrádió.hu újságírója 2005 tavaszán az alábbi cikkében:

Az oroszok már a spájzban vannak - szól a legendás mondat a Tizedes és a többiek című filmből, amit mi úgy egészíthetnénk ki, hogy a számítógépek pedig már a szovjet laktanyában vannak.

„A szovjetek mindig mindenből a legnagyobbat akarták csinálni: legnagyobb harang, legnagyobb ágyú, legnagyobb mikrochip” – mondja Muszka Dániel, miközben az akkoriban a Szovjetunióhoz tartozó Belorusz Köztársaság komputeriparának aranykorában gyártott csúcsmodellt, az 1968-ban kifejlesztett Minszk-32-t mutatja nekünk.

A több szekrényből álló számítógépet stílszerűen a Szeged határában lévő volt szovjet laktanya egykori legénységi épületében láthatjuk kiállítva – itt, egy gazzal felvert alakulótér végében található ugyanis Magyarország legnagyobb számítógép-múzeuma.