Egyelőre továbbra is csak bejelentkezés útján juthatunk el a hányatott sorsú szegedi informatikatörténeti kiállításra, de legalább most már rendszerezve láthatjuk a digitális őskorszak különlegességeit- írta Szincsok György a webrádió.hu újságírója 2005 tavaszán az alábbi cikkében:

Az oroszok már a spájzban vannak - szól a legendás mondat a Tizedes és a többiek című filmből, amit mi úgy egészíthetnénk ki, hogy a számítógépek pedig már a szovjet laktanyában vannak. Nem is akárhogy, hiszen dr. Muszka Dániel, programozó matematikus, a gyűjtemény kezelője és a kiállítás rendezője egy volt legénységi épületben mindent előkészített ahhoz, hogy ezen a helyen egy állandó kiállítás nyíljon az informatika nem oly távoli, mégis oly látványos történelméből. 

Sajnos anyagi okok miatt ez a terv egyelőre nem valósulhat meg, ám ne legyen elkeseredve az, aki „digitális dinoszauruszok" látványára vágyik, mert ha egy csoport bejelentkezik a 62-462-786-os számon, vagy elektronikus levelet küld az infmuz@mail.u-szeged.hu-ra, dr. Bohus Mihály szívesen kinyitja és megmutatja a gyűjteményt. Ezt tették néhány napja a Network Shop 2005 Konferencia résztvevői is, akik úgy elámultak a csodás kütyüktől, hogy lekésték a hivatalos ebédet. 

No, de miből is áll ez az egészen sajátos, Magyarországon egyedülálló gyűjtemény? Itt áll például az első magyar számítógép winchestere 1959-ből. Olyan, mint egy kezdetleges rakétakilövő állomás, és egy kazán mutációja. Súlya 180 kiló, teljesítménye 5 kilobit. Láthatóan otthonosan érzi magát a szovjet kiskatonák hűlt helyén az a Minszk 22-es számítógép, amelynek 1968-as üzembe helyezéséről fénykép is tanúskodik. Szintén szovjet termékként tartották nyilván azt a nagy öntöttvas monstrumot, amely a tekintélyes méret ellenére a 4 alapműveleten kívül másra nem volt képes. 

Ennél is nagyobb szépséghibája a DEHOMAG névre hallgató óriásnak, hogy ezt a gépet a németek még 1936-ban helyezték üzembe, a szovjetek pedig hadizsákmányként cipelték haza a nagy honvédő háborúból, hogy egészen 1964-ig gyártsák. 

Egy emelettel feljebb már olyan berendezéseket találunk, melyek működőképesek, így, ha a látogató is úgy akarja, ízelítőt kaphat e masinák üzemzajából. A telexgép például azonnali infarktussal fenyegeti a gyanútlan tárlatlátogatót, de néhány számítógép hűtőberendezése is egy szövőgyár ricsajával vetélkedik. Ha valaki például a mai menedzser kalkulátorok archetípusára kíváncsi, itt megcsodálhatja a Mercedes Euklid-ot, ami a német precizitás mintapéldánya. 

És, hogy a hazai ipar büszkeségeiről se feledkezzünk meg, itt van a Hunor 131-es, no meg a Videoton Computer 340-es. Pillanatok alatt bensőséges viszonyba keveredhetünk ezekkel az egyszerű formákkal rendelkező és viszonylag csekély műszaki ismereteket követelő gépekkel. És arról se feledkezzünk meg, hogy az úgynevezett kazettás floppyt egy magyar ember, Jánosi Marcell találta fel. Két példányt dedikálva a múzeum rendelkezésére bocsátott, ami nagy öröm, de kár, hogy ebből a felfedezésből sem kis hazánk húzott igazi hasznot. A kiállítás különlegessége, hogy a szegedi számítástechnika atyja, Kalmár László életét egy emlékszoba mutatja be. Itt látható a professzor elhíresült kerékpárja is. 

Végezetül nézzünk meg egy igazi „ősbölényt". Itt tornyosul ugyanis az az Ural-2-es, amely az első gyári csöves számítógép volt a világtörténelemben. Már a neve is olyan, mint egy ballisztikus rakétáé, de a működése is legalább olyan bonyolult lehetett. Most azonban olyan nyugodtan támasztja itt a falat, mintha már tudná előre, a kiállítás egyik sztárja lesz, mihelyst megindul a látogatók rohama a szegedi volt szovjet laktanya irányába.