A hetvenes évek elején merült fel az a gondolat, hogy folyamatosan gyűjtve és alkalmasan tárolva, meg kellene őrizni a számítástechnika magyarországi alkalmazásainak, a hazai fejlesztéseknek és gyártásnak a tárgyi emlékeit. A tudomány-történetben eddig nem ismert, páratlan fejlődési sebességet mutató számítástechnika eszközei néhány év alatt elavulnak, az újak alkalmazása nem divat, hanem gazdasági szükségszerűség volt és ma is az.

Hazai "nagy-gép" alkalmazók - minisztériumok, egyetemek, kutató-intézetek, nagyvállalatok stb. - örömmel vették a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum által befogadott és meghirdetett kezdeményezést. Az igen nagy beruházási összegeket felemésztő gép-óriások selejtezése rendkívüli módon egyszerűsödött azzal, hogy egy leendő múzeum gyűjtőhelye számára át tudták adni azokat.

Szerencsés véletlen folytán a MOL Rt jogelődjének algyői telepén kapott az időközben az NJSZT keretében megalakult Technikatörténeti Bizottság egy, a gyűjtésre alkalmas barakk-sort. Ide szállították az ország minden részéből a kiselejtezésre ítélt gépeket, komplett konfigurációkat, gépegységeket, perifériákat és dokumentációkat. A barakk-épületek lassan megteltek olyan eszközökkel, amelyek szinte teljes egészében képviselték a nemzetközi és a hazai számítástechnikai alkalmazások és fejlesztések eredményeit. E raktárak adtak otthont a lyukkártyás adatfeldolgozó gépektől, a "monstrumokon" (Ural, Razdan, Minszk, ICT, Elliot, Siemens, IBM, Honeywell stb.) keresztül, a PC XT-ig terjedő korszak szinte minden jellemző számítástechnikai eszközének éppen úgy, mint a hazai fejlesztések mérföldköveinek (M-3 dob memóriák, Kozma-féle gép, Kalmár-féle logikai gép, EMG, VILATI, SZTAKI, BME, IKV, Telefongyár, GAMMA, KFKI stb. kutatóhelyek által produkált készülékek). A gyűjteményben jelentős helyet foglalnak el a hazai gyártású számítógépek, az EMG, a VIDEOTON, a MOM gyártmányai valamint az un. R sorozat tagjai (10, 22, 40, 55).

Itt kapott helyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által a gyűjtemény részére átadott un. Zentai-féle hagyaték, amely a világon beszerezhető, számítógép tárgyú leírásokat, dokumentációkat tartalmazza a lyukkártyás kortól kezdve.

1985-ben az olajipar a barakkok jelentős részét igénybe vette, így a gyűjteményt össze kellett zsúfolni a rendelkezésre álló, kb. 500 m2 területre. A kényszerűen, több rétegben történő elhelyezés sok eszközt nagyon megviselt. A kilencvenes évek elejétől Budapesten és a környékén felajánlott, kb. 25 tonnányi gép számára a KFKI biztosított egy raktárhelyiséget.

Az NJSZT Technikatörténeti Bizottsága már 70-es évek végén elkezdett azon munkálkodni, hogy létesüljön egy múzeum, hogy az összegyűjtött anyagok közkinccsé válhassanak. Jelentkezett Nyíregyháza azzal, hogy helyt ad egy nagy volumenű állandó kiállításnak, amelyből azután múzeum létesülhet az általuk biztosított épületben. A gyűjtemény kb. egyharmada (42 tonna súlyban) került kiállításra, amelyet Heinz Zemanek osztrák professzor, a számítástechnika nagy úttörője nyitott meg 1989 tavaszán. Egy bő év után az egész anyagot vissza kellett szállítani az algyői barakkba, mivel Nyíregyháza elállt a korábbi tervétől. Szentes, Cegléd és Tata városa, valamint több magánvállalkozás is jelentkezett számítástechnikai múzeum létesítésére, azonban az ajánlatok mögöt nem volt meg a kellő anyagi, erkölcsi, számítástechnika-történeti háttér.

1992-ben létrejött az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány, amely intézményi keretet adott a gyűjtésnek. Az alapítók az Országos Műszaki Múzeum, a Neumann János Szá- mítógép-tudományi Társaság és az Állami Számítógépes Szolgálat voltak. Az Alapítvány kuratóriumának tagjai az ügy iránt elkötelezett számítástechnikai és múzeumi szakemberek.

A 1997 évi Szegedi Nemzetközi Vásár szervezői rendeztek egy számítástechnika-történeti kiállítást. A kiállításnak igen nagy volt a látogatottsága. Ebben az évben részesült Kalmár László poszthumusz elismerésben: az IEEE a "Computer Pioneer Award" elnevezésű kitüntetésben részesítette. A szervezet képviselői - akik az elismerést átadták Kalmár László családjának - megtekintették ezt a kiállítást és - mondhatnánk: lelkendezve - a legnagyobb elismerésűknek adtak kifejezést.

Az 1997 évben döntő fordulat állott be a gyűjtemény sorsát illetően. Az akkori oktatási miniszter szegedi látogatásának programjába beillesztették az algyői raktár megtekintését (országgyűlési képviselő, rektorhelyettes, támogatók kiséretében).

Az Egyetem rektorhelyettese, akire mély benyomást tett az ott látott, siralmas körülmények között tárolt gyűjtemény, rövidesen közölte, hogy - egyeztetve az illetékes egyetemi vezetőkkel - helyet biztosítanak a gépeinknek az Egyetemnek korábban birtokába került, volt Kossuth laktanya egy épületében. Itt egy kb. 900 m2 alapterületű, volt szerelőcsarnokba telepítettük be Algyőről a gépeket 1998-ban. A szállítási költségeket a MOL Rt vállalta, ugyancsak ide kerültek a Szegedi Nemzetközi Vásár során kiállított és a kiállítás zárása után szintén sanyarú körülmények között tárolt eszközök is. Mivel a szerelőcsarnok lebontásra került 2002 februárjában az Egyetem egy másik, szintén az Egyetem tulajdonában lévő, volt szovjet laktanya területén lévő épületet biztosított a gyűjtemény raktározására. A volt legénységi épület földszintjének és első emeletének egy-egy elzárt részén kb. 1200 m2 alapterület áll az újabb átköltözés után a gyűjtemény számára. Itt már lehetőség nyílt az évtizedeken keresztül porosodó, eddig összezsúfolt gépek rendezésére, tisztítására, a konfigurációk "összeterelésére", a sérült eszközök kijavítására, "kiállítás-képessé" tételére, katalogizálásra és - e munkák elvégzése után - kiállítások szervezésére.

A Szegedi Egyetem Tanácsa 2002. február 18-i ülésén elfogadta az Egyetem Intézményfejlesztési Tervét, amely tartalmazza az Informatika Történeti Múzeum létrehozását is. Az Egyetemet ebben a törekvésében támogatja Szeged Megyei Jogú Város Vezetése, a város képviselői részt vesznek az előkészületekben. A múzeum alapításához szükséges a gyűjtemény katalogizálása és leltározása. Csak az engedély birtokában kerülhet be a múzeum valamely intézményi költségvetésbe. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, az Alapítványnak kell a vázolt célok megvalósításához szükséges anyagi forrásokat felkutatni.

A gyűjteményt - még rendezetlen formáiban is - igen gyakran látogatták különböző oktatási intézmények hallgatói, tanárai. A gyűjtemény darabjai igen sok kiállításon szerepeltek az elmúlt évtizedek során és minden esetben nagy tetszést arattak. Az itt őrzött technika-történeti értékek jelentős hányadát adták a Szegedi Móra Ferenc Múzeum "A barlangrajzoktól a CD-ig" című, informatika-történeti kiállításnak. A gyűjtemény egyik "gyöngyszeme" a Kalmár László által szerkesztett "szegedi logikai gép" szerepelt az "Álmok álmodói - Világraszóló magyarok" című millenáris kiállításon. Mind a gyűjteményt meglátogató külföldi, mind a gyűjteményt ismerő hazai szakemberek véleménye szerint kb. 170 tonnányi, kb. 11000 darabból álló gyűjtemény Európában egyedülálló nemzeti kincs.

Szeged, 2005. március 5.