Szeretettel köszöntelek a Informatika- és Médiatörténeti Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Informatika- és Médiatörténeti Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Informatika- és Médiatörténeti Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Informatika- és Médiatörténeti Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Informatika- és Médiatörténeti Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Informatika- és Médiatörténeti Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Informatika- és Médiatörténeti Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Informatika- és Médiatörténeti Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
16 éve | B Klári | 1 hozzászólás
Sinclair gépek a ZX Spectrum előttről
Sinclair üzleti sikereinek egyik titka az volt, hogy valamiben mindig első volt, gyakran olyan piacot célozva, melyről jobbára senki sem tudta, hogy az egyáltalán létezik. A Commodore 1979-ben dobta piacra a 700 fontos PET-et, de az Apple és a Tandy is jelen volt már gépeivel. Ezek laboratóriumokban, cégeknél, könyvtárakban, oktatóközpontokban voltak leginkább megtalálhatóak, de akkoriban az Egyesült Királyságban és úgy általában Európában még nem túl sok magánembernek volt számítógépe otthon. 1979 májusában a Financial Times azt jósolta, hogy "A személyi számítógépek folyamatosan olcsóbbak lesznek, és az áruk öt éven belül száz font körülire csökken majd." Jellemző, hogy Sinclair úgy döntött, elkészít egy az összes lényeges szolgáltatást nyújtó, olcsó gépet - mindössze néhány hónap alatt!
A ZX80 a világ akkori legkisebb és legolcsóbb számítógépe egy kiállításon mutatkozott be 1980 januárjában. A mérete mindössze 9 x 7 hüvelyk (22,86×17,78 cm) volt és az ára 99,95 angol font készre szerelve, vagy 79 font kit formában. Annak érdekében, hogy az árát alacsonyan tartsák, kevés alkatrészből kellett felépülnie, és ezért számos radikálisan új ötletet is bevetettek. A legnagyobb megtakarítást az otthoni televíziókészülék mint megjelenítő és a kazettás magnetofon mint háttértár alkalmazása jelentette. A gép Z80A mikroprocesszorra - melyet a Nippon Electric gyártott - épült. Akkoriban nagynak számító, 4 kilobájtos ROM-ja volt, amely speciális BASIC interpretert tartalmazott.
A ZX80 az utca emberét célozta, kiszolgálandó azt az igényt, hogy a révén valamit megtudjanak a számítógépek programozásáról. De hogy az utca embere miért akarna megtudni valamit a számítógépek programozásáról? Akkoriban a kép, ami a "számítógép" szóra az emberek fejében kirajzolódott, az valami olyasmi volt, amit a tévében és a filmekben láttak: klinikai tisztaságú, légkondicionált teremben álló szekrények, villogó fényekkel és mágnesszalagokkal, melyek ide-oda forogtak. Szóval mi a csudának is akart volna bárki számítógépet otthonra? A legviccesebb az egészben, hogy sohasem derült ki a miért. Csak megtörtént. A ZX80 azonnal átütő siker lett. A kiállítás első öt percében tíz megrendelést adtak le rá. Sinclair cégének irodáját a King's Parade-en elöntötték a megrendelések, a telefonközpont pedig bemondta az unalmast. Ekkora sikerre senki sem számított, és Sinclair legnagyobb problémája az volt, hogy egyszerre tudja ellátni a gyártás és az adminisztráció feladatát is.
A ZX80 nagyon népszerű volt, és nagyon jól
fogyott, persze ez nagymértékben annak volt köszönhető, hogy nem volt
konkurenciája. Igazából több hátránya is volt. Hiányzott belőle a
lebegőpontos aritmetika, mindössze öt számjegyű számok kezelésére volt
képes, illetve nem tudott több különböző fájtípust kezelni. Az
érintésérzékeny - pontosabban érintésérzéketlen - billentyűzet szintén
megkeserítette a felhasználók életét. Érdekes, hogy a különböző
billentyűzetproblémák a későbbi Sinclair gépeknél is megmaradtak. A
ZX80-nak egyébként a mi Primo gépeinkéhez hasonlatos billentyűzete
volt, csak annál sokkal kisebb, de közel olyan pocsék. A ZX80 olyan
piacot nyitott meg, amely túlszárnyalta Sinclair legmerészebb
elképzeléseit is. Az értékesített példányszámot tekintve teljesen
ellentmondó adatokat találni. A Planet Sinclair
100 000 példányról beszél a gyártás 1981 augusztusi megszüntetéséig -
szerintük a gépek 60 százaléka külföldön kelt el, de más helyütt
szintén ők már csak 50 ezer darabot említenek.
Hihetetlenül gyakori: Sinclair ZX81 (a szerző gyűjteményéből) A
ZX81, 1981 márciusában jelent meg. Nagyon hasonlított a ZX80-ra, de egy
a Sinclair Research által tervezett és a Ferranti gyártotta
"bedrótozatlan" kapumátrixot (Uncommitted Logic Array,
azaz ULA) tartalmazott, amely a ZX80 tizennyolc chipjét váltotta ki,
így az ára 69,95 font volt készre szerelten és 49,95 kitként. Az
újdonság már egy sokkal strapabíróbb, fekete készülékházba került, és
ami még fontosabb, képes volt megbirkózni a decimális lebegőpontos
műveletekkel és tudományos számításokkal. A cég a ZX80 tulajdonosok
számára kínált egy módosított ROM-ot, melynek segítségével ZX81-é
varázsolhatták gépüket. A szintén 1 kilobájt memóriájú ZX81-ek
gyakorlatilag kötelező extra tartozéka volt a 16 kilobájtos
memóriabővítő, amely kompatibilis volt az elődmodellel is - lévén
ugyanolyan bővítőcsatlakozót építettek rájuk. Sinclair bejelentette,
hogy egy apró nyomtatót is piacra dob majd még az év folyamán, amely
szintén mindkét géppel kompatibilis. A fejlettebb géppel és a
nyomtató ígéretével a háta mögött, Sinclair elhatározta, hogy megpróbál
betörni az állami megrendelések zsíros piacára, így iskolák számára
összeállította a saját féláras ajánlatát. Egy gépet és egy 16K-s
memóriabővítőt az oktatási intézmények számára mindössze hatvan fontért
kínálta és opciót kínált a ZX Printerre, hogy amikor az majd
megjelenik, féláron vásárolhatják majd meg. Így egy teljes ZX81
rendszer ára 90 fontra rúgott a számukra, míg a legolcsóbb konkurens
ajánlat 130 font volt. Körülbelül 2300 iskola vásárolt a Sinclair
csomagból - gyakran nem is egyetlen példányt.
16K-s memóriabővítő a ZX80-hoz és ZX81-hez, megjelenésében az utóbbihoz igazítva (a szerző gyűjteményéből) A
ZX Printer végül 1981 novemberében látott napvilágot, 49,95 fontos
áron. Fémbevonatú, speciális papírra dolgozott. Ugrás az időben de a
nagyon találó jellemzés miatt megéri: az Ötlet című hetilap 1983 végén
tesztsorozatot indított BitLet számítástechnikai mellékletében a
legelterjedtebb, legnépszerűbb mikrogépekről. Akkor ugyan már a ZX
Spectrum kapcsán írták a ZX Printerről az alábbi örökbecsű sorokat:
"Perifériák: ... az észbontó az, hogy ezek a berendezések a fizika és
az egyetemi professzorok szabályait felrúgva működnek... Nevetséges ez
a nyomtató: két kötőtű szaladgál benne összevissza. De nyomtat!" E
megállapítások egyébként alapvetően az összes Sinclair számítógépre és
perifériára igazak voltak. A magunk részéről annyit tennénk hozzá, hogy
nem elég, hogy a két kötőtű rohangált, de még szikrázott is, ami
sötétben hihetetlenül jól mutatott.
A ZX Printer. "Két kötőtű szaladgál benne összevissza. De nyomtat!"www.sinclair.hu
Így nyomtatott a ZX Printer - 32 karakter soronkéntwww.speccy.org
CW
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A számítógép, mint az információfeldolgozás eszköze
Az első magyar számítógépet megépítő csoport tagja - Kovács Győző
Az írás automatizálásának első lépcsőfoka - az írógép és a QWERTY billentyűzet
Magyarország legnagyobb számítógép-múzeuma épül Szegeden