Mottó: A történelmet emberek írják!

Mérföldkövek a magyar informatika történetében

Összeállította: Kovács Gyõzõ

1. Kempelen Farkas (1734-1804)

I Lipót, majd Mária Terézia osztrák császár udvarában elõször udvari fogalmazó majd udvari kamarai titkár. Hamarosan mérnöki feladatokat kap, vízmûveket épít.

1796-ban az udvar mulattatására elkészíti sakkozó "automatáját", amirõl még ma sem tudja egészen biztosan a világ, hogyan is mûködött. A korszakalkotó találmány az automatában - valószínüleg - egy tökéletes manipulátor volt, amivel a gép belsejében elrejtett sakkozó személy a "török" kezének a segítségével a bábukat mozgatta. Nehéz elképzelni, hogyan látta a sakkozó a táblát, Kempelen ezt a feladatot is zseniálisan oldotta meg. A technikai bravúr most már örökre titok marad, ugyanis az 1826 február 3-án Amerikába szállított és ott kiállított gép 1854 julius 5-én a philadelphiai panoptikumban kitört tûzvészben elpusztult.

Kempelen a sakkozó törököt játéknak tartotta, komoly találmányának a beszélõgépét tekintette. 1791-ben jelentette meg a könyvét a találmányáról, amin egyébként 22 évig dolgozott. Az elsõ példány, ami négy magánhangzót és két mássalhangzót tudott "kimondani" 1773-ra készült el. Az ötletet Kempelennek egy falusi dudás adta, aki a hangszerébõl majdnem emberi hangokat tudott kicsalogtni. A gép megépítéséhez egy pozsonyi mestertõl fújtatós orgonát vásárolt, amiben sípok voltak és egy billentyûzet, amivel az egyes hangokat megszólaltatták. A tüdõt a fújtató helyettesítette, a sípok helyére Kempelen - ahhoz nagyon hasonló - mesterséges hangrést és szájüreget tett. A gépnek a tökéletesített változatát Kempelen 1781-ben fejezte be. Ebert leírja a gép egyik bemutatóját, amelyen a szerkezet a következõ szavakat mondja ki: mama, papa, Marian, a hét napjait franciául, és három, jól érthetõ mondatot is. Kettõt franciául: "Venez, Madame, avec moi á Paris!" (Jöjjön velem asszonyom Párizsba), illetve "Ah, maman, chere maman, on m'a fait mal" (Mama, kedves mamám, valami fáj). A harmadik kifejezés latinul mondta: Josephus Secundus Romanorum Imperator" (II. József római császár).

Kempelennek sok keserûséget okozott, hogy az emberek nem hitték el, a gép valóban beszél, arra gyanakodtak, hogy Õ maga hasbeszélõ.

Mai felfogásunk szerint Kempelen beszélõgépe volt az elsõ olyan informatikai gép, aminek a célja az ember-gép kapcsolatnak új alapokra helyezése volt.

A gépet sokan másolták, mint Ch. Wheatsone angol, Posch német és J. Faber osztrák matematikus. Az utóbbi 1862-ben elhozta a gépet Budára, ahol a Természettudományi Társulatban mutatta meg az érdeklõdõknek. J.S. Lienard francia akusztikus az általa készített Kempelen beszélõgép másolatot 1967-ben Budapesten ugyancsak bemutatta.

2. Jedlik Ányos (1800-1895)

Bencés szerzetes, fizikus, a magyarok, mint a dinamóelv feltalálóját ismerik. Az elv feltalálását a világ Werner von Siemens-nek tulajdonítja, aki a találmányt ipari színten hasznosította.

Kevesebben tudják, hogy Jedlik egy Lissajous görbéket rajzoló automatát is szerkesztett, ami egy korabeli automata célrajzológépnek volt tekinthetõ.

A gép igen pontos - a korát megelõzõ - mechanikus konstrukció volt, a mai elektronikus rajzológépekkel sem lehet sokkal pontosabb görbéket rajzolni.

3. Juhász István (1894-1981)

A GAMMA gyár tulajdonosa és feltalálója. A nevéhez fûzõdik a GAMMA-Juhász lõelemképzõ megalkotása. A mechanikus és elektromechanikus elemekbõl épített analóg számítógép igen gyorsan és automatikusan számolta ki a közeledõ repülõgép lelövéséhez szükséges lõelemeket. A lõelemképzõ - félautomatikus módon - négy összekapcsolt ágyút vezérelt, így nagyságrendekkel nagyobb hatékonysággal tudta a repülõgépeket megsemmisíteni, mint a korabeli légvédelmi rendszerek.

A berendezésbõl több, mint ezer darab készült, nagyon sok országba (pl Kína, Hollandia, Norvégia, Finnország, Ausztria, Olaszország, Perzsia, Argentína, Lengyelország és Szovjet-Oroszország) eljutott, a licenc-et a svéd Bofors Mûvek is megvásárolta - a Diósgyõri Vasgyár pedig megvette a Bofors Mûvektõl a 8 cm-es légvédelmi ágyú licencét - a komplett légvédelmi rendszereket mind Magyarország, mind pedig Svédország gyártotta.

A háború után a GAMMA gyárat államosították, Juhász Istvánt a gyárból eltávolították, le is tartóztatták, a lõelemképzõt - némileg módosítva - azonban még sokáig gyártották.

4. Nemes Tihamér (1895-1960)

Postamérnök és feltaláló. Az emberi cselekvés és gondolkodás gépesítése érdekelte. Sok találmánya volt, általában az emberi tevékenységet igyekezett modellezni. Hanganalízist végzett, hogy megtervezhesse a beszédíró gépet, a színes televízióra vonatkozó szabadalmai az emberi szem mûködését utánozták, a logikai gépek és a sakkozó gépei pedig az emberi gondolkodás modelljei voltak.

Nemes Tihamér már akkor kibernetikával foglalkozott, amikor még a kibernetika fogalmát Norbert Wiener meg sem fogalmazta.

5. Kozma László (1902-1983)

Villamosmérnök, az elsõ elektromechanikus, telefonközpont elemekbõl készített számoló berendezéseit 1936-tól a Bell Telephone antwerpeni üzemében készítette. 1942-ben, a háború után hazatért és részt vett a háború alatt lerombolt telefonhálózat és telefonközpontok rekonstrukciójában. Egyetemi tanár, a Standard gyár mûszaki igazgatója. A gyár vezetõi ellen indított koncepciós perben elítélték és bebörtönözték, a börtönbõl csak az ötvenes évek közepén szabadult.

1957/58-ban a Budapesti Mûszaki Egyetemen tervezte és építette meg az ország elsõ jelfogós számítógépét, a MESz-1-et.

Annak ellenére, hogy addig Magyarországon programozható számítógép nem készült, a MESz-1 nem okozott forradalmat a hazai tudományban és a mérnöki gyakorlatban. Kozma László minden próbálkozása ellenére ez az egyetlen jelfogós számítógép mindig is megmaradt oktatási eszköznek.

1964-ben az MTA nyelvtudományi Intézete számára a tanszékén egy - speciális nyelvstatisztikai vizsgálatok számára alkalmas - jelfogós berendezést építettek.

6. Demeter József tüzérfõhadnagy

1943/44-ben kísérleteket végeztek egy objektumkövetõ rádiólokátor kifejlesztésére. A berendezést a Finommechanikai Vállalatnál készítették el.

7. Irodagépkísérleti Vállalat

Az 1949-ben elkezdett kísérletek alapján - Horváth Sándor vezetésével - a lyukkártyagépek importjának a kiváltására 1953-ban egy lyukkártyás géppark létrehozását határozták el. A gépcsaládból a lyukkártyaolvasó és a táblázógép készült el. 1954 õszén a fejlesztést - valószínüleg a szocialista országok gépfejlesztési specializációja miatt - leállították.

8. MTA Méréstechnikai és Mûszerügyi Intézet

1955-ben az intézetben egy számológép osztály alakult Tarján Rezsõ vezetésével. Az osztály célja az ENIAC-hoz hasonló elektronikus számítógép kifejlesztése volt.

Késleltetõ mûvonalas memóriával kísérleteztek és különféle kibernetikai kutatásokat is folytattak.

9. Az MTA Kibernetikai Kutató Csoportja

Az MTA Méréstechnikai és Mûszerügyi Intézet Számológép Osztályából alakult meg 1956-ban az MTA Kibernetikai Kutató csoportja. A csoport igazgatójának Varga Sándort nevezték ki, Dr Tarján Rezsõ tudományos igazgatóhelyettesi megbízást kapott.

A csoport feladatául kapta - folytatva a korábbi munkát - egy hazai tervezésû számítógép kifejlesztését. A munka - miután ilyen tapasztalat Magyarországon nem volt - vontatottan haladt, ezért Varga Sándor a Szovjetúnióból megszerezte egy éppen kifejlesztett, közepes teljesítményû, elektroncsöves számítógép, az M-3 terveit, amit a csoport munkatársai 1957 közepétõl 1959 január 21-ig megépítettek.

A fejlesztés vezetõje Dömölki Bálint volt, a mûszaki helyettese Kovács Gyõzõ. A számítógép építését elõbb Szanyi László, késõbb Vasvári György vezette.

A korabeli szokásoknak megfelelõen - a számítógép építése közben a munkatársak a berendezés nagyon sok részét átkonstruálták, új utasításokat építettek bele (Dömölki Bálint és Drasny József), új mágnesdob vezérlõ épült (Kovács Gyõzõ és Kardos Kálmán) , amivel egy mágnesdob helyett négy mágnesdobot lehetett a géphez kapcsolni, hangképzõ elektronika - ma hangkártyának mondanánk - épült a gépbe (Drasny József, Kovács Gyõzõ, Kardos Kálmán és Dauerbech Béla). Az erdeti konsrtukciót megváltoztatva a számítógéphez új adat ki-beviteli berendezést kapcsoltak, elõbb egy Siemens géptávírót, majd pedig egy Facit lyukszalag olvasót és egy Creed lyukszalag lyukasztót (Podhradszky Sándor, Horváth László és Csikós István). Kísérletek folytak egy URAL mágnesszalag memória (Szentiványi Tibor) és egy saját fejlesztésû ferrit-memória illesztésére valamint ferritgyûrûk gyártására is (Németh Pál, Bóka András és Ladányi József).

A mágnesdobot a KKCs - igen jól felszerelt mûhelyének a szakemberei (Ercsei István, Pólya Endre, Jámbor Antal, Suhajda János és Piller Ignác) készítette el Dr Edelényi László vezetésével. A galvanizálási problémák megoldásában Szentiványi Tíbor mûködött közre. Új, nagyteljesítményû tápegység épült a géphez (Molnár Imre és Kovács Gyõzõ), majd egy kész, 1 kszó kapacitású ferritgyûrû memóriát vásároltak és illesztettek a géphez (Podhradszky Sándor és Molnár Imre).

Az MTA KKCs-ben már a gép építésének a megindulásakor megalakult a matematikai és a közgazdasági osztály, az elõbbi Sándor Ferenc, az utóbbi dr Aczél István vezetésével. Ennek a két osztálynak volt köszönhetõ, hogy mire a gép elkészült már számos matematikai és gazdasági program is készen állt, így a számítógép azonnal hasznos munkára volt fogható. A matematikai osztályon az indulástól kezdve dolgoztak - többek között: Márkus Emília, Szelezsán János, Veidinger László, a közgazdasági osztályon: Kreko Béla, Ganzer Sándor és Jándy Géza.

A számítógép elkészülte után - 1959-ben Varga Sándor átszervezte a csoportot, megalakult az ország elsõ számítóközpontja, aminek a vezetésére Kovács Gyõzõ kapott megbízást, a helyettese Molnár Imre volt.

A számítógép elkészülte után - az intézet munkatársai - titokban elkezdték egy korszerûsített M-3 tervezését és építését (a gépben például az aktív elemek hosszú élettartamú csövek lettek volna), amikor a "titok" kiderült az MTA leállíttatta a számítógép fejlesztést, de a KKCs-ben folyó egyéb kutatásokat is.

A csoport más feladatokkal is foglalkozott, az MTA KKCs-ben épült meg az ország egyetlen oktató gépe (Balázs Béla és Dauerbach Béla), kísérleteztek transfluxorokkal, a matematikai és a közgazdasági osztály számos alkalmazási feladatot is megoldott, mint mint népgazdasági terv-számítások, nyelvstatisztikai vizsgálatok, az Erzsébet híd méretezésének az ellenõrzése, az autófuvarozás optimalizálása stb.

1960-ban az MTA KKCs felkérést kapott, hogy az elsõ romániai számítógéphez, a temesvári MECIPT-hez (tervezõi és építõi: Wiliam Lõwenfeld és Josif Kaufmann) készítsen egy mágnesdob memóriát. A mágnesdob és a memória-vezérlés tervei el is készültek, amelyet a temesvári egyetem és a KKCs munkatársai (Kovács Gyõzõ, Molnár Imre és Kardos Kálmán) állítottak üzembe Temesvárott. Ezt követõen a Román Tudományos Akadémia még három mágnesdobot rendelt, a KKCs a dobokat leszállította, azok azonban ismeretlen helyre kerültek.

1963-ban az M-3 számítógépet az MTA KKCs-bõl a szegedi JATE Kibernetikai Laboratóriumba szállították, ahol az elsõ vidéken létesített számítóközpontban (a vezetõje Muszka Dániel volt) még hosszú éveken keresztül mûködött. 1968 január 2-án szerelték le véglegesen, amikor az egyetem vezetésének rossz döntése következményeképen szétszdték és az alkatrészeket szétosztották az egyetemi tanszékek között. Ma már a gépnek csak néhány darabja - a mágnesdob, alegységek - maradt meg, ennyi emlékezteti az utókort az elsõ magyarországi elektronikus számítógépre.

10. Kalmár László (1905-1976) és Dr Muszka Dániel. JATE Kibernetikai Laboratórium

Kalmár László, a szegedi JAT matematikai logika professzora már 1955-ben foglalkozott egy jelfogós logikai gép tervezésével, amit Muszka Dániel 1958-ra épített meg. A gépet 1960-ban mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron. Kalmár professzor a gép számos alkalmazására (pl vasúti rendezõ-pályaudvar vezérlése), tett javaslatot, a javaslatait nem valósították meg, így a gép oktatási eszköz maradt.

Ugyancsak 1958-ban fejezték be - Király József adjunktus és Muszka Dániel tudományos munkatárs - az eddigi egyetlen mûállatnak, egy állat-formájú feltételes reflex modelnek, a szegedi katicabogárnak az építését, amit a nagyközönség 1960-ban ugyancsak a BIV-en láthatott.

A Kibernetikai Laboratóriumban dr Muszka Dániel igen figyelemreméltó közlekedéskibernetikai kísérleteket is folytatott. Ugyancsak a laboratóriumban született meg az ország elsõ automatikus mûködésû jelfogós közlekedési-lámpa automatája (Muszka Dániel és Kovács Gyõzõ), ami - egy ideig - a szegedi Anna kúti keresztezõdésben irányította a forgalmat.

Kalmár László nevéhez fûzõdik a szegedi programozási iskola megteremtése valamint a programtervezõ matematikus képzés megindítása.

Kalmár László - életének utolsó éveiben - egy igen jelentõs találmányon a formula-vezérlésû számítógépen dolgozott, aminek a befejezését korai halála akadályozta meg.

11. A Telefongyár, Dr Edelényi László és Dr Ladó László valamint az EDLA

A Telefongyárban - a Telefongyár munkatársainak valamint az M-3-at építõ mérnökök és matematikusok közremûködésével - 1959-ben kezdõdött el egy vegyes építésû, elektroncsöves és jelfogós ügyviteli gépnek az EDLA I-nek, Dr Edelényi László és Dr Ladó László találmányának a tervezése és az építése.

A továbbfejlesztett változat, a tranzisztoros az EDLA II megmaradt prototipus szinten, a berendezést sohasem gyártották.

A számítógépben Szentiványi Tibor ötlete alapján egy hajlékony-lemezes memória (a mai floppy õse) volt a tároló, amit Bánhegyi Ottó és munkatársai fejlesztettek ki.

A Telefongyárban a számítástechnikai fejlesztéseket és gyártást is tovább folytatták, híres berendezéseik voltak a számítógép terminálok, amelyeket sorozatban gyártottak.

Mannesmann-Tally licenc alapján igen jó minõségû és olcsó nyomtatók gyártását is megkezdték, ezeket a nyomtatókat az elsõ személyi számítógépekhez használták fel.

12. A Vilati

A Telefongyár EDLA fejlesztõ gárdája, amikor ott a fejlesztést felfüggesztették Bánhegyi Ottó vezetésével a Vilati-ban folytatta a munkát. Tovább dolgoztak a hajlékony lemezes memórián, már nem voltak túl messze egy gyártásképes megoldástól, amikor megjelentek a 8"-os papír-tasakos floppy-k, amelyek nagyon gyorsan elterjedtek az egész világon és kiszorítottak minden más forgó-lemezes memóriát a piacról.

A Vilati mágneslemezes memóriákkal való tapasztalata azonban nem veszett el, ugyanis nagyon gyorsan kifejlesztettek egy egész flopy-s információ-rögzítõ és gyûjtõ családot, a Prepamat és "Floppymat" neveken elhíresült berendezéseket.

13. Villenki

A hatvanas évek elején tervezték meg és fejlesztették ki a FÉTIS rendszert (Félvezetõs Telemechanikai és Irányító Szisztéma) Vámos Tibor osztályán Borovszky László irányításával.

14. Központi Fizikai Kutató Intézet.

Az ötvenes évek végén, 1958-ban kezdõdött meg a TPA - a Tárolt Programú Analizátor - valójában egy számítógép kifejlesztése. A fejlesztés Náray Zsolt fõigazgatóhelyetteshez tartozott, a munkákat Sándory Mihály vezette. Az elsõ TPA 1001-es gép 1965-ben készült el.

Ebbõl a fejlesztésbõl született meg a KFKI számítógépgyára és a DEC PDP, majd késõbb VAX kompatibilis gépek (klónok) gyártásának a sorozata.

A számítógépeket felvették a szocialista országok egységes számítógéprendszerébe is.

15. Piarista Gimnázium

Kovács Mihály szerzetestanár vezetésével 1960-tól ebben az iskolában kezdtek el foglalkozni a kibernetikával, igen jelentõs hírre tett szert a tanulók által kitalált kártyázógép, de más játszó gépeket is csináltak.

16. EMG

Klatsmányi Árpád irányításával a gyárban számos jelentõs berendezés készült: logikai egységsorozat, 1960-ban már egy vasútbiztosító rendszer, zöldhullám automatika, 1964-ben a HUNOR elektronikus asztali számológépcsalád, majd hamarosan a fejlesztés csúcspontjaként az EMG 830-as, tranzisztoros általános célú számítógép, amit sorozatban gyártottak.

Az EMG-ben Klatsmányi Árpád vezetésével tervezték meg és ugyancsak sorozatban is gyártották az EMG 666-os és 777-es miniszámítógépeket valamint számos perifériális berendezést is.

17. Magyar Optikai Mûvek

Azt Elektronikai és Finommechanikai Kutató Intézet-ben készült lyukszalagolvasók (ReadMOM) és lyukszalaglyukasztók (PerfoMOM) gyártásával kezdõdött el a számítástechnikai berendezések korszaka a MOM-ban.

Késõbb francia licenc alapján - az ESzR gépekhez - merev mágnestárcsás memóriákat gyártottak, majd megszülettek az elsõ 8"-os floppy meghajtók és - valamivel késõbb - a Winchester memóriák is.

18. VIDEOTON

Az 1968-ban indult a számítástechnikai berendezések gyártása a VIDEOTON-ban, amikor az SzKFP (Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program ) keretében a VIDEOTON-ra osztották ki az ESzR sorozatú gépek legkisebbjének, az R-10-nek valamint néhány perifériájának is a gyártását.

Az R 10-es majd késõbb a sorozat további számítógépei is a Videotonban készültek. A gyár elsõ igazgatója Papp István volt.

A gyárban késõbb elkezdték számos periféria, így sornyomtatók, mágnesszalag meghajtók, modemek, telekommunikációs vezérlõk és a nagyhírû VT 52100 dispay terminál valamint késõbbi változatainak is a tervezését és a gyártását.

A VIDEOTON volt a hetvenes és a nyolcvanas évek számítástechnikájának a gyártó bázisa.

19. Az SzKI

Az intézet 1969-ben alakult meg Dr Náray Zsolt vezetésével az SzKFP program kutatási és fejlesztési feladatainak az ellátására.

Az intézetben honosították az R 10-es számítógépet és készítették el a tovább fejlesztett R 15-ös számítógépet is, ami az IBM 370/25-ös gépnek volt a hasonmása.

Az intézet munkatársai számos elhíresült fejlesztési feladatot is megoldottak, itt készült az M-Prolog és a Recognita, valamint az országban az elsõ nyomtatott áramkört tervezõ program, különféle szoftvereszközök és alkalmazások.

Az SzKI-ban mûködött az ország egyik legmodernebb Siemens számítóközpontja és az SzKI kezdte el a szoftver-exportot is a nyugati országokba is. A számítóközpont nagyon sok hazai intézménynek is dolgozott, a hetvenes évektõl - a számítóközpontba beállított time-sharing gépek - terminálos távkapcsolatban voltak a legfontosabb felhasználókkal.

Az SzKI-ban tervezték meg az ország elsõ mini-számítógépeit (M0 5X, M0 8X) és az elsõ PC-ket (PROPER ( és 16) is, amelyeket az Scil-l, az SzKI leányvállalata az esztergomi Labor MIM-mel együttmûködve sorozatban gyártottak.

20. BRG

1974-ben Jánosi Marcell - a BRG fejlesztési igazgatója - szabadalmat adott be egy kazettás floppy lemezre, amibõl a BRG csak nagyon késõn - 1981-ben - gyártott egy sorozatot (MCD-1). A szabadalmat - a feltaláló szándéka ellenére - a BRG nem gyártotta és nem is adta el például egy tõkeerõs multinacionális cégnek.

A késõbbi japán és más 3,5"-os kazettás floppy fejlesztések - feltételezhetõen - a budapesti találmányon alapultak.

A Jánosi féle találmány elkótyavetyélése a Rubik kockánál is nagyobb volumenû vesztesége az országnak és persze a feltalálónak is.

21. Rolitron, Rózsahegyi László

A kisvállalkozásból kinõtt országos hírû céget Rózsahegyi László elektronikával vezérelt orvosi készülékek fejlesztésére és gyártására alapította.

Az egyik híres készülékük a mûvese volt, amiket a cég késõbb önmagának gyártott és mûvese állomások láncolatává fejlesztett. Ennek a rendszernek egyik jellegzetessége volt, hogy a berendezéseket telekommunikációs rendszer kötötte össze, így a beteg bármelyik állomáson kérhette a kezelését, az adatait az állomások automatikusan le tudták kérdezni egymástól.

A hetvenes években találták ki, hogy a titkárnõket - a korábbi írógépek helyett - egyszerûen megtanulható szövegszerkesztõ célgépekkel kell ellátni, amivel az irodai munka hatékonysága nagyságrendekkel megnövelhetõ. Kifejlesztették a ROLITEXT rendszert, a hozzátartozó gépeket a cég sorozatban gyártotta.

22. A számítástechnika oktatásának a kezdetei

-Az ötvenes évek végén Kalmár László vezetésével Szegeden elindult a programtervezõ matematikus képzés.

- A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 160-ban kezdõdött meg Kreko Béla kezdeményezésére és vezetésével Gyurkó Lajos, Halmai Erzsébet és Kovács Gyõzõ közremûködésével a Tervmatamatikai szak.

- ELTE. 1961-ben Békéssy András és Szelezsán János kezdték a programozás oktatását.

- 1968-ban a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program keretében megalakul a SZÁMOK, az ország elsõ informatikai oktatási intézménye, ami a Központi Statisztikai Hivatal, Pesti Lajos elnökhelyettes felügyelete alatt mûködött. A SzÁMOK elsõ igazgatója Faragó Sándor volt. A SzÁMOK-ban programozókat, rendszerszervezõket és a számítógépeket karbantartó szakembereket képeztek. Az intézmény legnagyobb erõssége a gyakorlati képzés volt.

- Az ország többi egyetemén és fõiskoláján is foglalkoztak számítástechnikával, de az informatikus vagy számítógépes képzés csak nagyon késõn indult meg.