Ki volt Neumann János? Szerencsés ember vagyok, mert ezt a kérdést a világnak számos országában volt alkalmam föltenni, általában tizen-huszonéves hallgatóim előtt. Tapasztalataim szerint a tanárok rendszerint már előre felkészítették diákjaikat, s ők többé-kevésbé helyesen feleltek e kérdésre, ám nagyon sok helyen semmit sem tudtak a XX. század egyik legnagyobb matematikusáról, az elektronikus számítógép egyik alkotójáról.

Sok mindent még azok sem tudtak, akik „készültek” Neumannból. Például jó néhány országban meglepetésként hatott, hogy magyar volt, hogy Budapesten született, sőt ott járt iskolába is. A John von Neumannból a von miatt sokan osztráknak vagy németnek hitték őt. Első németországi cikkeit még Johann Neumann von Margitta, majd később Johann von Neumann aláírással jegyezte, amikor pedig a harmincas években Amerikába emigrált, barátai rábeszélésére a keresztnevét megváltoztatta az amerikaias Johnra, de a „von”-t megtartotta. Ez a hárombetűs kisszó a különben zárt ajtókat is megnyitotta előtte, mert a sznob amerikaiak imádják a „von”-nal dicsekvő kékvérű európaiakat.

A 12 éves Neumann János
egy feladatot segít elkészíteni unokahúgának

A technikatörténetben művelt olvasó, persze, jól tudja, hogy Neumann János nem volt született nemes. Viszonylag gazdag bankár édesapja, Neumann Miksa 1913-ban I. Ferenc József magyar királytól (nem pedig – miként mondani szokták – osztrák császártól) vásárolta a nemességét, ahogyan azt akkor fölöttébb sok gazdag zsidó családfő tette. Nagy különbség nemigen volt a született nemesek és a vásárolt nemességűek között: valamennyien a király szolgálatáért jutottak e címükhöz. Margittai Neumann Miksa azok közé a bankárok közé tartozott, akik főszereplői voltak a századfordulós magyar gazdaság felvirágoztatásának. ők, az akkori nagy bankárok teremtették meg a hatalmas beruházásoknak, Budapest kiépítésének, a hazai ipar kialakulásának és számos középület létrehozásának pénzügyi alapjait. Amikor Miksa váratlanul meghalt, a Borsszem Jankó című lap verssel búcsúztatta margittai Neumann Miksa doktort:

„Egy munkás élet, sok szép akarat,
Tegnapról mára ím ketté szakadt.
Alig hogy heged, támad újra friss seb,
S a régi gárda kisebb, egyre kisebb.”

János matematikai tehetsége már a pesti evangélikus gimnáziumban kibontakozott, édesapja mégis azt kívánta, hogy vegyész-mérnök legyen belőle. Ezért az érettségi után beiratkozott a zürichi műszaki egyetemre, miközben Berlinben és Budapesten matematikát, fizikát és filozófiát hallgatott. Csaknem egyidejűleg szerezte meg svájci mérnöki diplomáját és a budapesti matematikai doktorátust.

Neumann János barátságos és szívélyes ember volt,
mindenkire mosolygott.
Csak akkor komolyodott el, ha magyarázott
vagy egy probléma megoldásán gondolkodott

Hosszú lenne felsorolni, hogy mikor és hol tökéletesítette matematikai tudását. Pályájának egyik fontos állomása a göttingai Matematikai Intézet volt, amelyet akkor a világ tudományának és azon belül a matematikának a fővárosaként tartottak számon. Nem sokáig, mert az intézet élére a hitleristák egy nácit neveztek ki, ezt azonban a tudósok nagy része már nem várta meg, szinte valamennyien Amerikába emigráltak. A többségük Princetonba került. Talán – némi túlzással szólva – az amerikai tudomány voltaképpen ezzel, no meg, persze, a pénzével alapozta meg későbbi világhódító szerepét.

Az IAS: minden számítógép dédapja

Neumann a mérnöktovábbképző intézetben (IAS, Institute for Advanced Studies) lett a matematika professzora (Amerikában mindmostanáig ő számít a legfiatalabb kinevezett professzornak). Azután jött a háború. Neumann és a többi (főleg Európából menekült) tudós jelentkezett a Manhattan-terv végrehajtására, hogy – a németekkel versenyezve – elkészülhessen az első amerikai atombomba. Los Alamos kutatólaboratóriuma hamarosan Amerika legjobb koponyáinak lett a gyülekezőhelye. Kapóra jött nekik Neumann közismerten nagy matematikai tudása és mérnöksége révén szerzett gyakorlati tapasztalata.
Ő a lökéshullámokkal kapcsolatos számításokat kapta feladatul, merthogy ehhez nagyon sokat kellett géppel számolni.

Neumann és az IAS-gép,
minden azóta épült számítógépnek a dédapja

Ebben az időben már elkészült néhány jelfogós számítógép, mint például a MARK-I meg a többi. Ezeken módja volt számolni, ám nagyon lassúnak bizonyultak. Ellenben rendelkezésére állt egy mechanikus analóg számítógép, a Bush-féle differenciálanalizátor meg még sok – akkor általánosan használt – elektromechanikus számológép is. Sajnos, egyikkel sem lehetett másodpercenként néhány műveletnél nagyobb sebességet elérni.
Neumann az aberdeeni vasútállomáson 1944-ben ismerkedett meg Hermann Goldstine-nal, aki hadnagyi rangban – matematikusként – a szomszédos aberdeeni kísérleti lőtéren a lő- és bombázási táblázatok számításait irányította. Elmondta, hogy a hadsereg a Pennsylvaniai Egyetemen egy elektronikus számolóberendezés, az ENIAC kifejlesztésén dolgozik, s azt 1000 művelet/ másodperc sebességűre tervezik. Neumann-nak épp egy ilyen gépre volt szüksége. Elment, megnézte, s egy év múlva már a számítógépprojekt igazgatója volt.

Neumann második feleségével és kutyájukkal,
„aki” azért kapta az Inverz nevet, mert amikor
megérkezett hozzájuk, Neumann éppen

az inverz függvényekkel foglalkozott

Neumann és Goldstine ettől kezdve – egészen Neumann haláláig – együtt dolgozott a számítógépek fejlesztésén. Az ENIAC két tervezőjével, John W. Mauchlyval és Prespert J. Eckerttel azonban nem alakult jól a viszonyuk, ráadásul együttműködésük sem volt túlságosan szoros. Konfliktus akkor támadt közöttük igazán, amikor Neumann nem járult hozzá ahhoz, hogy a saját maga által feltalált tárolt program elvét a négyük nevén szabadalmaztassák. (Lásd keretes írásunkat! – A szerk.)
Neumann a tárolt program elvét alkalmazta az ENIAC-ban, majd elkészítette az ENIAC utáni számítógépnek, az EDVAC-nak a teljes leírását. Ez volt az első igazi dolgozat a számítógépekről. Azért, hogy megakadályozza Mauchly és Eckert szabadalmaztatási szándékát, közölte a leírást, és így lehetetlenné tette, hogy az elvet szabadalmaztassák.
Ezután a négy ember útjai szétváltak. Mauchly és Eckert számítógépgyárat alapított, s abból született meg később a UNIVAC-számítógépeket sorozatban gyártó cég és az amerikai számítógépipar.
Neumann és Goldstine Princetonban megalkotta az IAS- vagy Neumann-gépet. Ez leginkább abban különbözött a korábbi két számítógéptől, hogy párhuzamos működésű volt, tehát sokkal gyorsabban számolt bármelyik korabeli számítógépnél, felépítése pedig – fő vonalaiban – megegyezett a mai modern számítógépekével.
Ezért a világ tájékozottabb fele ma is ezt a gépet tekinti minden számítógép dédapjának.

Betegen is dolgozott

Neumann – amikor számítógépe elkészült – jó néhány állami megbízást elvállalt. Például a hadsereg minden fegyvernemének ő lett a tanácsadója, számtalan előadást tartott, s a korabeli számítástechnikai konferenciáknak az egész világon Neumann János volt az első számú meghívott sztárja. Ám váratlanul megbetegedett, s hamarosan megállapították: tüdőrákja van. Betegsége alatt is folyamatosan A számítógép és az agy című előadásán dolgozott, azt még mindenképp szerette volna megtartani. A kézirat, sajnos, befejezetlen maradt, Neumann 1957. február 8-án meghalt.

Neumann János – már a kórházban, súlyos betegen –
átveszi Eisenhower elnöktől az egyik legnagyobb
amerikai kitüntetést, a Medal of Freedomot

Megindultak a találgatások. Ezekből az a hiedelem látszik a legmaradandóbbnak, hogy az első atombomba felrobbantásakor – a hiányos óvintézkedések miatt – radioaktív por jutott a tüdejébe, s ez okozta betegségét, majd halálát. Neumann egyik volt munkatársa mondta: az atombomba felrobbantása után a helyszínen levő kutatók nem várták meg, amíg a por elült, hanem kirohantak, és a robbanás helyszínén egymást meg a bomba hatását fényképezték. Ma már aligha deríthető ki az igazság.

Kovács Győző