Az Internet nem más, mint az Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében (Advanced Research Project Agency) a hatvanas években kifejlesztett távolsági számítógép-hálózat, amely 1969 decemberétõl állt az egyetemek és a kutatóintézetek rendelkezésére. A fejlesztés célja a különbözõ katonai és kutatói szférák közötti nagysebességû kommunikáció megteremtése volt.

Az elsõ ilyen elvek alapján mûködõ kísérleti hálózatot a nagy-britanniai Országos Fizikai Laboratórium (National Physical Laboratory) állította fel 1968-ban. 1969 szeptember 2-án megszületett az ARPANET, amelyet akkor még telefonvonalak kötöttek össze. Ez az úgynevezett csomagkapcsolt hálózat, amelynek az az elõnye, hogyha kiesik egy számítógép, akkor nem áll le a hálózat, hanem tovább mûködik mintha az a gép nem is lett volna a hálózatban. Az eredeti elképzelések szerint ez kiválóan alkalmas egy esetleges atomháború esetén. Az ARPANET-nek köszönhetõen a tudósok és kutatók a távolból is megoszthatták egymással számítógépes eredményeiket. Nagyon hasznos szolgáltatás volt ez, mivel a hetvenes évek elején igen drága volt a gépidõ.

1971-ben tizenöt csomópont mûködött az ARPANET-en, 1972-re pedig harminchétre nõtt a csomópontok száma. Ez örvendetes fejlõdés volt.

Azonban a hálózat mûködésének második évében egy különös dologra derült fény. Az ARPANET használói az elvileg csupán számítógépes kommunikációra szolgáló hálózatot idõközben egy közhasználatú, nagy sebességû, a szövetségi kormány által támogatott elektronikus postává alakították.

Az ARPANET-en többé nem computeres információcsere zajlott. Ehelyett hírek és személyes üzenetek árasztották el a hálózatot. A kutatók közös projektek kiépítésére használták az ARPANET-et, elküldözgették egymásnak kutatási eredményeiket, vagy egyszerûen csak pletykáltak, cseverésztek. Az emberek saját accountot és személyre szóló e-mail címet szereztek az ARPANET computerekhez. Mindenki nagy elõszeretettel használta privát kommunikációra az ARPANET-et, jóval nagyobb lelkesedéssel fogadva ezt a szolgáltatást, mint a távcomputerezést.

Nem sokkal késõbb megszületett az ARPANET levelezési listája is, az az új szórótechnika, amelynek segítségével ugyanazt az üzenetet egyszerre több hálózati elõfizetõnek is el lehetett küldeni.

Érdekes módon az elsõ jelentõsebb levelezési lista az SF-LOVERS volt, amelyet a science-fiction iránt rajongók számára hoztak létre.

A tudományos-fantasztikus témák megvitatása a hálózaton távolról sem mondható szakmai eszmecserének, így sok ARPANET-es computerkezelõ rossz szemmel nézte, ám megakadályozni nem tudta.

A hetvenes évek folyamán az ARPA-hálózat egyre gyarapodott. Decentralizált felépítése nagyban elõsegítette terjedését. A hagyományos vállalati computer-hálózatokkal ellentétben az ARPANET-be bármilyen számítógépet be lehetett kötni. A lényeg csak az volt, hogy a gép ismerje az új, anarchikus, csomagkapcsolt hálózat közvetítõnyelvét, és ettõl kezdve a márkája, a tartalma, sõt még tulajdonosának a kiléte sem számított.

Az ARPANET 1989-ben formálisan megszûnt: boldogan esett áldozatul saját szenzációs sikerének. A felhasználók szinte észre sem vették a változást, hiszen az ARPANET funkciói nemcsak tovább éltek, de jelentõsen javultak is.