Az információelmélet az információval, mint az új ismeretté értelmezett adattal foglalkozó matematikai illetve hirközlési tudomány terület. Főként az információ
keletkezésével, struktúrájával, kezelésével, tárolásával, elérésével és
továbbításával foglalkozik.
Az információelmélet ezenkívül
tanulmányozza az információ különböző felhasználását, az információs
rendszereket. Az információelmélet megalapítói Samuel Morse (inkább előfutár), később Claude Shannon matematikus, hírközlési szakember.
Az információ (hír) keletkezésének és továbbításának lényegével
foglalkozik, a valószínűségszámítás új ága.
Az információelmélet szerint az információ
keletkezése és továbbítása egy, általában nagyon sok, de mindig véges
számú elemből álló információkészletből való választásra vezethető
vissza. Így minden hírátviteli rendszer forrásból, adóból, csatornából,
vevőből és a rendeltetési helyből áll. Az átvitt híranyagot és az
átviteli utat az információtartalom, entrópia, csatornakapacitás,
információátviteli sebesség, redundancia jellemzi.
Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C. Shannon, N. Wiener és A. N. Kolmogorov. Az információ
latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást
jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az
információval.
Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ,
hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Például az
alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány
vonat jön: "Holnap érkezem, a …… órás vonattal, Károly." Ha csak egy
vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt, ha viszont naponta sok vonat
jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi.
Kommentáld!