Bár a Magyar Televízió működését már évekkel korábban megkezdte, születésnapjának 1957. május 1-jét tekintjük, mivel ekkor kezdődtek meg a többórás, rendszeres közvetítések.

A televíziózás, egykori nevén a távolbalátás története a Nipkow-tárcsával kezdődött 1884-ben, amely technológia a harmincas évek közepéig meghatározó szerepet játszott a fejlesztésben. Mára a hagyományos, képcsöves tévék mellett megjelentek a plazma és az lcd televíziók és kisérleti fázisban vannak az OLED tévék is.

A közvélemény úgy tudja, hogy a magyar televíziózás kísérleti adásai 1957-ben, a május 1-jei közvetítéssel kezdődtek. Az valójában az első élő adás volt, de ekkor már három éve láthatott heti két játék- és kisfilmvetítést az a mintegy száz (!) kedvezményezett politikus és műszaki főnök, akik kaptak az importált vevőkészülékekből. Ezekből egyet-egyet a BNV vásárlátogatói és a Corvin áruház kirakatának szemlélői is megcsodálhattak. Ugyanis a Széchenyi-hegy csúcsán épült, Hargita nevű társasházba telepített, — a földszinti „elrekvirált” vendéglőhelyiségekből átalakított —tévéstúdió, a ház tetejére épített adóantenna segítségével már három évvel korábban megindította az első magyarországi televíziós műsorszórást.

Ennek emlékére 2004. január 20-án negyven-ötven megemlékező jelenlétében emléktáblát avattak az Agancs utca 30-32-es számú ház falán.

„Kedves kollégáim, pontosan ötven évvel ezelőtt, 1954. január 20-én, ugyanilyen hófúvásban a Magyar Televízió első objektumát avatták itt föl” – kezdte megemlékezését Koreny János elektromérnök, egykori műszaki fejlesztő munkatárs, ma a Magyar Televízió Technikatörténeti és Műsor Múzeumának nyugdíjas vezetője. –

„Ez az első objektum mindössze egy miniatűr televízióadóból és egy filmközvetítő gépből állt. Ezt is óriási erőfeszítéssel, rövid egy év alatt építették föl a Posta Kísérleti Állomás munkatársai, élükön Molnár Jánossal. A munka nagyon nehéz volt, mert kevés tapasztalattal, jóformán külföldi anyagok nélkül és igen rövid idő alatt készült el, függetlenül attól, hogy a Távközlési Kutató Intézet és a Műszaki Egyetem az előzetes felkéréseket vissza is utasította, mondván, hogy ennyi idő alatt ilyen munkát elvégezni nem lehet. Molnár János és stábja vállalta, sikerült, megcsinálták, tisztelet érte nekik!

Ez a Hargita Stúdió ilyen felállásban 1958-ig működött. 1958-ban felépült a nagyadó, és attól kezdve a műsorsugárzás a szomszéd toronyépületből történt, de a Magyar Televízió ezt kisegítő stúdióként továbbra is használta. Ipari és kereskedelmi adás folyt innen, később itt telepítették az első mágneses rögzítő-berendezést, továbbá egyéb műsorok, pl. reklámműsorok készültek itt 1992-ig. Mikrohullámú fogadópontként még most is működik, tehát tulajdonképpen a negyedik emeleti traktus ma is üzemi területe a Magyar Televíziónak.

Emlékezzünk tisztelettel elődeinkre, kollégáinkra, akik ezt a munkát becsülettel, határidőre elvégezték, akik legtöbben már nincsenek közöttünk, és jó egészséget kívánunk annak a néhány, még ma is élő kollégának, akik ezen az ötven évvel ezelőtti eseményen részt vett!”

Ezt követően az Antenna Hungaria részéről Tormási György igazgató a Magyar Televízió részéről Egri Ferenc igazgatóhelyettes leplezte le az emléktáblát.

Koreny János sok történetet tud a hőskorról.

– A 100 Wattos törpeadónak a város minden irányába egyenlő energiával kellett sugároznia, ám ez nem mindig sikerült. Előfordult, hogy a Pártközpontból kitelefonáltak: igazítsák meg az adóantennát, mert X elvtársnál „mákos” a kép. Egyik kollégám visszaüzent: nem lehet! Rákosinak most jó.

Kezdetben a műsorokat ötfős mini stáb bonyolította le. A műsorközlés spártai egyszerűséggel történt: a bemondó leült egy igen kis, félreeső helyiségben arra az ülőkére, amelyről korábban a legritkább esetben sem közöltek tévéműsort, és az eléje tett mikrofonba mondta a következő film címét. Mivel a „vizes” helyiségek általában egymás fölé épülnek, csőrepedésnél előfordult, hogy a konferálás a műszakiak „esernyős segédlete mellett” történt. A konferáló hanghoz ugyanis csak egy összehúzott színházi függöny állóképe tartozott, mert a televíziónak élőkép kamerája még nem volt. A leggyakoribb műsorközlőt, Bán Györgyöt amúgy is eltiltották a képernyős szerepléstől, hiszen 1956-ban életrajzára politikai szeplő esett…

A Hargitát télen nem volt könnyű megközelíteni, Amikor a bemondók már képben is szerepeltek, előfordult, hogy Tamási Eszter taxija elakadt a hóesésben. „Civilt” kellett a kamera elé ültetni. Így történt, hogy a közismert sportriporter, Vitár Róbert, a bemondók turnusvezetője szükségmegoldásból személyes fellépéssel debütált a képernyőn.

 A kísérleti műsor sokórányi monoszkóp-kép közvetítésből is állt, amire a rövid műsoridők miatt a vevőkészülék-gyártóknak és eladóknak égető szükségük volt. Mivel a monoszkóp-generátor röntgen háttérsugárzást is produkált, a munkatársak részecskeszámlálót hordtak a nyakukban. Nem is volt túl tanácsos túl sok személynek a stúdióban maradni. Többen főleg a természet lágy ölén tartózkodtak…

A műsorok közötti szünet a nehézkes technika miatt sokszor hosszúra nyúlt. Hol volt még akkor az időkitöltő reklám!? Néha a „szünet” ábra egyhangúságát úgy oldották, hogy az állóképen fecskék ültek a telefondróton, és számuk percenként csökkent.

Az utolsó fecske eltűnés után folytatódott a műsor.

Egyszer egy több darabból álló kisfilm-együttesnek sikerült úgy elcserélni a dobozait, hogy a Takács Marika által bemondott címek még véletlenül sem feleltek meg a sugárzásra kerülő filmeknek. Marika többször helyesbített, de a dolog egyre zavarosabbá vált, mígnem elsírta magát.

Muzsay András

Hegyvidék / 2004. január 25.

*

„1957. február 23-án tehát a Szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, zenei és irodalmi műsorokkal. Megérkezett az első közvetítőkocsi, amely mikrohullámú adójával 20–30 km távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt. Áprilisban a Népstadionból Szepesi György közvetítette a húsvéti labdarúgó tornát.

A Hősök teréről sugárzott május 1-jei adást már a közönség is láthatta.

Május 9-én volt az első „zárthelyi” közvetítés: a Párizsi Jégrevü műsora a Fővárosi Nagycirkuszból. Működésbe lépett a 94 m magas, 11 emeletes szabadság-hegyi tévéállomás. Ettől kezdve már a hét három napján adtak műsort, a filmek mellett állandósultak a sport- és színházi közvetítések is.

A televíziózást szimbolizálja, az első monoszkóp.

A Magyar Televízió egy nagyon impozáns székházban, az 1897-ben épített Tőzsdepalota épületében kezdhette meg működését a budapesti Szabadság téren.

Az 50. évfordulóra a Posta is különösen szívesen emlékezett, hiszen hajdan munkatársai sokat tettek azért, hogy ötven évvel ezelőtt elindulhasson a rendszeres adás. A televízió-technikát ugyanis a Magyar Posta Kísérleti Intézetének dolgozói – dr. Magyari Endre, Nemes Tihamér és kollégái – a Magyar Televízió Vállalat munkatársaival közösen fejlesztették ki.

Az idősebb korosztályok bizonyára emlékeznek az MTV logójára is:

A Magyar Televízió története a kezdetektől 1978-ig