Százharminc évvel ezelőtt helyezték üzembe Budapesten az első, 25 vonalas telefonközpontot. Ennek alkalmából a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infokommunikációért Felelős Államtitkársága emléktáblát avatott a budapesti Hild téren.
a Budapesti Telefonközpont (1881. 05. 01.)
Miután 1879-ben Pesten bemutatták a telefont, 25 előfizetővel
1881. május 1-jén megkezdte működését a budapesti Telefonközpont a
jelenlegi József Attila utca (volt Fürdő utca) 10. számú ház III.
emeletén. Építője és első igazgatója Puskás Tivadar öccse, Ferenc volt. A
központ 1928-ra kinőtte magát, s így akkor áttértek az automata
központra, amelynek következtében a hívószámok kezdetben öt, majd később
hat számjegyűek lettek. 1989. szeptember 1-jén a budapesti
telefonszámok hétjegyűre változtak.
Stumpf István korábbi kancelláriaminiszter, jelenlegi alkotmánybíró
méltatta a magyar távközlés eredményeit, és az emberek életét
megkönnyítő, ma már milliók által használt szolgáltatásait.
Az első budapesti, 25 vonal kezelésére alkalmas telefonközpont 1881.
május elsején állt szolgálatba Puskás Ferenc házában. Három évvel később
Ferenc halála után Puskás Tivadar vette át a pesti telefonhálózat
vezetését. Puskás Tivadar nevéhez - a legendákkal ellentétben - nem a
telefonközpont feltalálása, hanem a már létező technológia magyarországi
bevezetése köthető. Újító kezdeményezései mellett viszont
vitathatatlanul a nevéhez fűződik az 1892-ben szabadalmaztatott
Telefonhírmondó, amely egy évvel később - a rádió előfutáraként - már
előfizetésért híreket és más tematikus tartalmakat szolgáltatott.
A köszöntőket követően a Puskás Tivadar Híradástechnikai
Szakközépiskola diákjai, valamint Stumpf István és Nyitrai Zsolt is
elhelyezett egy-egy koszorút az újonnan fölavatott emléktáblán.
A Postamúzeumban megtartott rövid esemény keretében Nyitrai Zsolt korabeli telefonon és egy, az első magyar központban is
használt technikához hasonlóan kézi kapcsolással hívta fel a
Balatonfüreden élő 81 éves Puskás Nórát, tolmácsolva neki jókívánságait. Puskás Nóra Puskás
Tivadar legidősebb élő rokona. A nem mindennapi telefonbeszélgetés során a hölgy nagyapja és nagybátyja úttörő
kezdeményezéséről beszélt.
Budapesten az első telefonbeszélgetésről Rácz Sándor távírdai
hivatalnok számol be: "...Puskás Ferenccel [Tivadar öccsével]...
megállapodtunk abban, hogy az Edison-féle telefonnak a főváros előkelő
köreivel való megismertetése céljából Gyöngytyúk utcai lakásán próbákat
fogunk tartani ketten... [1879.] Július 4-én kapcsoltuk be második
emeleti lakásán és ugyanazon házban egy földszinti szobában a két
telefonállomást, s a reá következő napon már özönlött a főváros
színe-java az új csoda mohó szemlélésére. Egész délutánokon át
működtettük telefonjainkat; beszélve, suttogva, dalolva, fütyülve,
zenélő zsebórát hallgatva a telefonon át." A bemutató elszórakoztatta a
résztvevőket, de tőkeerős támogatókat nem vonzott. Így Puskás Tivadar
saját pénzén rendelte meg Amerikából a telefonközpont-berendezést és a
telefonkészülékeket; a szerelőmunkásokat szintén Amerikából hívta.
A 200 vonal kapacitású központ számára a Fürdő (ma József Attila) utca 10. számú házban béreltek helyiséget.
Puskás
Ferenc, a budapesti telefonhálózat igazgatója "Előfizetési
felhívás"-ában rámutatott, hogy a telefon segítségével "hirtelen rosszul
lett beteg orvosával, lángba borult ház a tűzoltósággal, a meglopott
tőkepénzes a rendőrséggel egy perc alatt tudathatja a veszélyt, s
megtehetik a szükséges intézkedéseket".
A jelentkezőknél azonnal
megkezdték a készülék felszerelését. A vezetékeket a házak falára
erősítették; egyes háztulajdonosok tiltakozása miatt néha nagy kerülőket
kellett tenni. (Egy idő után már áttekinthetetlen drótrengeteggé vált
mindez, a trónörökös látogatásakor a zászlók is belegabalyodtak. Ekkor
oszlopokra, később a háztetőkre kerültek a vezetékek.)
A
hálózatépítést Puskás Ferenc irányította, de ő tanította be a központ
kezelésére felvett kisasszonyokat is. (Kisasszonynak az jelentkezhetett,
akit két közismert úri család ajánlott. Ugyanis, nőoktatás még nem
lévén, iskolai végzettséget nem írhattak elő.) A kezelőknek kívülről
kellett tudniuk az előfizetők névsorát.
A budapesti
telefonközpont 1881. május 1-jén nyílt meg (negyedikként Európában), és
az induláskor 25 előfizetője volt. (Közöttük csak egy állami hivatalt
találunk; az első vonal pedig - jellemző módon - a Pesti Hírlapé volt.)
Egy éven belül még két fiókállomás épült a fővárosban. Ekkor a
Pénzügyminisztériumban már egy 12 vonalas alközpont is működött. 1882.
február 1-jén jelent meg az első telefonkönyv, "A budapesti
telefonhálózat előfizetőinek névsora", amely már 238 előfizetőt sorol
fel. Az év végén készült kimutatás szerint Budapesten a bekapcsolt
állomások száma 291 volt. Az előfizetés 180 forintba került egy évre,
ami nagyjából két mázsa kockacukor vagy egy mázsa kávé árának felelt
meg. (A díj független volt a hívások számától és időtartamától,
amelyeket nem is mértek.)
Kommentáld!